Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Fergeteges Katalán Napok Budapest szívében




Budapesten ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját az Aplec Internacional katalán kulturális szervezet. A három napos fesztivál olyan tradicionális katalán látványosságokat hoz el a Szabadság térre augusztus 3-5. között, azaz péntektől vasárnapig, amelyek például az UNESCO szellemi kulturális világörökség részét képezik. A fesztivál az érdeklődők számára ingyenesen látogatható.

A Fővárosi Önkormányzat meghívására, valamint a Budapesti Fesztiválközpont szervezésében érkező, világhírű kulturális egyesület először látogat hazánkba. A programsorozaton a belváros szívében bemutatkoznak többek között a Minyons de Terrassa híres embertornyai – az UNESCO szellemi kulturális világörökség részeként számon tartott (castells)-, amelyek akár 10 ember emeletnyi magasra is „épülhetnek”. A különleges élményt kínáló katalán művészeti előadások és kulturális érdekességek között szerepel továbbá a Diablos pirotechnikai, illetve utcaszínházi előadás vagy éppen a táncoló óriásfigurák.

A három napos vándorünnep alapvetően a katalán kultúra nemzetközi népszerűsítését szolgálja. Miután ugyanis Katalónia elvesztette teljes önállóságát, a katalánok nemzeti szuverenitásuk kibővítését tekintik az egyik legfontosabb feladatuknak. Ez a szellem nyilvánul meg a nyelv, a hagyományok és a kultúra iránti szenvedélyes elkötelezettségükben. Katalónia népe egyesületekbe szerveződve ápolja, keresi a nemzeti identitás lehetséges kifejezési formáit, köztük a legjellegzetesebbeket, a néphagyományokat. Az elmúlt években e hagyományok egyre látványosabb és játékosabb formában váltak a katalán mindennapok részeseivé és ennek esszenciáját hozzák el most Budapestre, a Fővárosi Önkormányzat meghívására.

A fesztivál vasárnapi zárónapja a katalán-magyar összefogás jegyében telik: katalán-magyar fúvószenekari koncerttel, valamint „A turul, a tűz, az univerzum, az ünnep” című előadással zárul a rendezvénysorozat, levegőakrobaták, ördögfigurák és tűzokádó sárkányok részvételével.


A fesztivál programjaiban visszaköszönő katalán hagyományok:

Ball de bastons - Botos tánc

A botos tánc ősi idők tanúja, pontos eredetéről keveset tudunk. Feltételezhető, hogy a hosszú pásztorbotokkal járt táncok, valamint az ősi, más országokban is ismert, és a ball de bastons-hoz igen hasonló kardforgató harci táncok keveredéséből jött létre. A botos tánc az egyik legelterjedtebb tánc Katalónia területén: több mint száz tánccsoport tartja repertoárján, mindegyik a saját népviseletében. Az aprólékosan kidolgozott és precíz koordináció, a gyakorta felgyorsuló tempó igen látványos és szuggesztív táncformát eredményezett, olyat, melyről bizton állíthatjuk: maga a tánccá szelídült harc.


Bestiari festiu - Ünnepi bestiárium

A katalán állatfigurák igen változatosak, összetett szimbolikájukban a tűz motívuma, az udvari ünnepek világa és az alakoskodás is megjelenik. A tűzhöz kapcsolódó figurák közt vannak a tűzokádó sárkányok, melyeket speciális pirotechnikai eszközökkel is felszerelnek. A felvonulások és népi szokások állandó résztvevői közé tartoznak a nemességet és a királyi hatalmat jelképező állatok, többek között a fenséges sas, a díszesen felkantározott öszvérparipa, az oroszlán vagy a bika. Az utolsó csoportba pedig olyan játékos állatfigurák, állatjelmezek, mesefigurák tartoznak, mint a ló, a bogár, a tyúk, a medve, a bagoly, de még hosszasan sorolhatnánk. E figurák őseit megtalálhatjuk az Úrnapi körmenetekben és a középkori karneválok forgatagában is.


Capgrossos - Nagyfejűek

A capgrossos, azaz a kosztümös nagyfejű figurák már a XVIII. században felbukkantak a vallási kör- illetve díszmenetekben. A nagyfejűek szerepe az volt, hogy utat törjenek az óriásokkal felvezetett kíséretnek, csak néhány faluban volt szokás a nagyfejűek tánca, és csak igen ritkán játszottak főszerepet. A polgárháború után több falu is vásárolt nagyfejűeket, hogy az óriásokat kísérjék. Kezdetben emberi arcokat ábrázoltak, amikor viszont az utca ismét a kötetlen ünnepek színterévé vált a nagyfejű bábúk arcai is egyre fantáziadúsabbá váltak. Az elmúlt évtizedekben a nagyfejűek száma folyamatosan nő, mára a katalán ünnepek legnépesebb résztvevőivé váltak. Katalónia legtöbb hagyományőrző csoportja azon fáradozik, hogy az ünnepeken a fenséges óriások mellett még jobban kihasználják a nagyfejű figurák kialakításában rejlő lehetőségeket.


Cobla

A cobla a hagyományos katalán népi zenekar neve. A XIX. század közepén Pep Ventura új, népszerűbb zenei formákat keresve állította össze azt felállást, melyben a roselloni Andreu Toron hangszerkészítő hangszerei is szerepet kaptak. Jelenleg a cobla zenekar 11 zenészből áll: egy furulya és kisdob, egy-egy pár tible és tenora (mindkettő az oboa hanszercsalád tagja, ezek adják a cobla jellegzetes hangzását), két trombita, egy harsona, két szárnykürt és egy nagybőgő. A cobla, mely eredetileg elválaszthatatlan volt a szardanától, nem csupán tánczene megszólaltatására alkalmas, zenei lehetőségeinek gazdagsága lehetővé teszi, hogy bármilyen zenei művet, akár klasszikusokat is a saját, jellegzetes hangzásképére hangoljon át.


Diables - Ördögök

Az ördögök (ördög-ruhások) a jó és rossz közötti harc régi vallásos megelevenítéséhez köthető, melyet az Úrnapi körmeneteken mutattak be. Az ördögöket megszemélyesítő bábukról először egy XVI. század közepi, királyi nászünnepség leírás emlékezett meg. Egyes településeken az ördögök a tüzes mutatványokon túl versikékkel gúnyolták ki az elöljárókat és az aktuális, a közvéleményt izgató társadalmi eseményeket. A demokrácia, s vele az utca, mint játéktér visszaszerzésével az ördögfigurák egész Katalóniában elterjedtek, az ünnepségek és fesztiválok megszokott elemeivé váltak. Az ördögök ünnepi játékának állandó eleme az éjszakai tűz, ami rendkívüli vonzerővel vonja be a közönséget egy misztikus, földöntúli előadásba.


Dracs - Sárkányok

A sárkányok, a képzeletbeli állatok, ezek az ősi félelmeket megtestesítő lények minden mitológiában és legendában megtalálhatók. Megannyi más mitológiai figurához hasonlóan, a sárkányok nevelési célzattal, a rossz elleni harc illusztrálására váltak az Úrnapi körmenetek résztvevőivé. Manapság a sárkányok megjelenésekor a látványnak már nagyobb a szerepe, mint a jelképes vallási jelentésnek, sőt, számos településen a sárkányok már magát az ünnepet fejezik ki. A népi mitológia más állataihoz képest a sárkány a katalán képzeletvilágban kiemelkedőbb szerepet játszik, ami szorosan összefügg Szent György legendájával, hiszen Sárkányölő Szent György Katalónia védőszentje.


Castells - Embertornyok

Embertornyokat (castells) már a középkorban is emeltek, eredetük olyan régi táncokra vezethető vissza, melyek emberi építmények kialakításával fejeződtek be. Az embertornyok jelenlegi formája körülbelül 200 évvel ezelőtt jelent meg Vallsban, és lényegében a mai napig megőrizte eredeti formáját. Az emberi testek alkotta tornyok magasságuk, szépségük és törékenységük folytán egyedülálló részévé váltak a katalán népi kultúrának. Úgy tartják, hogy az embertornyokhoz szükséges erő, egyensúly, bátorság és értelem hűen jelképezik a katalán nemzeti karakter alapvonásait. Az egyre szaporodó toronyépítő csoportok, a nem ritkán 10 emelet magas építmények nyomán nem túlzás az embertornyok történetének fénykoráról beszélni. Nem lehet véletlen, hogy 2010-ben az UNESCO az embertornyokat a szellemi kulturális világörökség részévé nyilvánította.


Esbarts

Az esbarts katalán néptáncokat előadó amatőr csoportok. A XX. század elején azzal a szándékkal jöttek létre, hogy feltérképezzék a falvak ünnepi hagyományainak sokszínű táncait, illetve hogy visszahozzák a köztudatba és továbbadják azokat. Ezek többsége máig megmaradt eredeti környezetükben, és ma is táncolják őket ünnepekkor. Más táncok viszont kikoptak a mindennapokból, csak a népi tánccsoportok tartják őket életben. Előadásaik szépsége bizonyítja, hogy Katalónia kulturális öröksége eleven hagyomány.


Falcons - Sólymok

A sólymok – a castellshez hasonló, de sólyom alakzatra emlékeztető emberi tornyok – az 1930-as években tűntek fel Katalóniában katolikus vallási mozgalmaknak köszönhetően; ez a jelenség tehát viszonylag új keletűnek mondható. A cseh sokol elnevezésű folklórcsoportoktól átvett gyakorlat lényegében gimnasztika, ugyanakkor népszerű szabadidős tevékenység is, mely széles körben elterjedt. Manapság elsősorban a Gran Penedès vidékén űzik. A sólymok eredeti gyakorlata mára kissé megváltozott: a jelmez, a zenei kíséret, valamint az embertornyoktól átvett alakzatok hatására egy komplexebb térformációvá alakult át.


Gegants - Óriások

Az óriások katalán ünnepségeken való megjelenéséről a XIV. századtól vannak írásos emlékek, s ez a népszokás mind a mai napig fennmaradt. Eredetileg – Európa többi részéhez hasonlóan – az óriások az Úrnapi körmenetek részét képező bibliai alakok voltak. Idővel azonban vallási szerepük elhalványult, a szórakoztatás került előtérbe, s a legtöbb katalán település ünnepségén nélkülözhetetlenné váltak. Napjainkban az óriások nem csupán papírmaséból készített, vonuló bábokat jelentenek, egyre bonyolultabb koreográfiájú táncokat is előadnak velük. Gyakran a települések múltjában fontos szerepet játszó történelmi vagy legendás személyeket ábrázolnak általik, így az óriások a helyi önazonosság kifejezőivé is váltak. Óriásokat látni az utcán, egyet jelent az ünneppel.


Havaneres - Habanéra

A habanéra eredetét a kreol sortáncban, a kubai vagy havannai táncban kell keresni, mely a régi Havanna szalonjaiban nagyon népszerű volt. Később aztán kettévált: zene és tánc lett belőle, majd végül leginkább énekműfajjá vált. A habanéra Katalóniában való felbukkanását különbözőképpen magyarázzák: egyesek szerint a Kubából hazatérő katonáknak, mások szerint a kereskedelmi hajóutakon szolgáló tengerészeknek köszönheti a népszerűségét, de van olyan vélemény is, mely szerint a Katalóniába visszatérő „indiánok” (a korábban Amerikába kivándorolt spanyolok) terjesztették el. A habanéra együttesekben eredetileg három, különböző hangfekvésű énekes vett részt. Eleinte az énekesek a ritmust csupán a kezükkel, a bárok asztalain dobolva adták. Napjainkban a három- vagy négyszólamú felállás a jellemző. Az együtteseket gitár és harmonika is kíséri, bár az utóbbi időben további hangszerelésű változatok is születtek.

Música tradicional - Katalán népzene

Katalóniában a népi gyökerű zene vagy a tradicionális hangszerrel előadott muzsika nem elszigetelt jelenség, manapság ez egy igen népszerű és jól megizmosodott zenei mozgalom. Számos csoport foglalkozik régi énekek felkutatásával és felelevenítésével, hogy aztán a táncmulatságokon és a koncerteken a közönséget is megismertessék e dallamokkal. E zenei mozgalomnak köszönhető, hogy a már-már elfeledett régi hangszerek és dallamok visszakapták méltó helyüket a katalán kultúrában. Ma már nem ritka, hogy az ősi hangszereket modern hangszerekkel együtt szólaltatják meg, hogy félreismerhetetlen katalán csengést kölcsönözzenek a zenének. A katalán népzenei csoportok nem csupán tanulmányozzák, hanem a mindennapok eleven részévé tették a katalán népzenét.


Sardana - Szardána

A katalánok nemzeti táncként tekintenek a szardánára. Az úgynevezett rövid szardánából fejlődött ki, és ma is úgy járják, ahogy a XIX. század derekán Pep Ventura zenész és Miquel Pardas táncművész a rövid szardánát átalakítva lefektette a szabályait. A szardána megújításával együtt született meg a cobla is. A szardána versenycsoportok a XX. század elején alakultak meg, e korszakot tekinthetjük a szardána virágkorának. Napjainkban is rendeznek szardánaversenyeket, ezeken hat párból álló csoportok versengenek egymással. Elsősorban az összhang és a koreográfia minősége számít. A tánc szépsége és a versengés lehetősége rengeteg fiatalt vonz és nyer meg a hagyományok ápolásának.


Teatre i arts de carrer - Utcaszínház

E művészet képviselői az utcát 360°-os színháznak és a művészi önkifejezés terének tekintik. A művészek egy univerzális nyelvet használva, pompás színekkel ruházzák fel az utcákat, az épületeket és a parkokat, hogy azokat önálló élettel és jelentéssel bíró színpaddá alakítsák át. Egyszerre látványosság, provokáció és cinkos összekacsintás; a színészek egyszerre meglepő és mulatságos, valamint mélyen megindító előadást hoznak létre. Ez a fajta szabadtéri színház - mint egy társadalmi korlátokat nem ismerő és közvetlen kommunikációs forma - a fejlett országok kulturális kínálatában egyre gyakrabban tűnik fel. Az Aplec Nemzetközi Fesztiválon részt vevő utcaszínház művelőinek alapelve a hagyományos színházi értékek és a kultúra ápolása; munkájukban a hagyományt a modern megoldásokkal ötvözik, a keretet legtöbbször a régi formák adják, így válhat a tradíció egy jövőbe mutató kifejezési forma alapjává.



(Szövegforrás és fotó: Bp-i Fesztivál Központ -- Bp. Főpolg. Hiv., Kommunikációs Ig.)

Nincsenek megjegyzések