Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

POLGÁR JULIANNA - POLÉMIA a LOPÁS KÖRFORGÁSÁRÓL


POLÉMIA a LOPÁS KÖRFORGÁSÁRÓL
(NAPLÓRÉSZLET)


,,1985. VI. 29.

Ma jöttem rá igazán – mint oly sokszor, most is a buszon, ami a távolság miatt legkevesebb 20 perc -, hogy mi is tulajdonképpen a gazdasági élet, az árutermelés: A LOPÁS KÖRFORGÁSA. A kapitalistáknál elismert és nyilvánvaló, ráadásul pénzt hoz, igaz, csak egyelőre, mivel lopni csak onnét lehet, ahol szabad ill. kellően nem vigyázott értékek vannak. Nagyban ez a világ újrafelosztására való törekvés és eredménye, kicsiben pedig maga a jelenlegi szocialista gazdaság.
Nos, az jutott eszembe még a buszon, hogy végül is talán sikerülhet - de tényleg nagyon sokára – a kommunizmus. Ez a pénznélküliség a nyereséghez vezérelt gondolatban, hogy miként is keletkezik nálunk. Csakis úgy, hogy egyik vállalat MEGLOPJA a másikat árucsere címén. Viszont, ha a klasszikus gazdaságtant veszem, az ilyesmi nem zárhatja ki a versenyt, tehát, hogy az egyik helyen több legyen, a másiknál - akárhogy is nézzük – azzal a többel kell csökkennie. Persze, most már mindkét ,,cégnél” ott apáskodik az állambácsi. Ez a kedves, kortalan bácsi apáskodik - szocializmusban kiváltképp – deficites gyermekei fölött is, sőt, a jól gazdálkodó gyermekeket ,,ösztönösen” jótékony lemondásra készteti az előbbiek fenntartására. Ráadásul ezeket a nagy ,,gyerekeket” alkotó egyéneket is MEGLOPJA a fogyasztás útján, ami az eszményített szocializmus- ill. kommunizmusképtől igen távol áll, ha jól értelmezem elődeimet. Ez egyáltalán nem akar egyfajta őskommunizmus pártolására utalni, hiszen az ugyanúgy visszaesés, mint a jelenlegi kapitalizálódás, amit szocialista árutermelésnek titulálunk.
Egyszóval, ki kell iktatnunk ezt a LOPÁS-mechanizmust a szocialista gazdaságból, hogy ne VISSZAFELÉ gazdálkodjunk, mert azon az oldalon a ciklikus termelési jellemző ellenére is - úgy tűnik – felhőtlenebb az élet, és nyilván nem azért, mert kellőképpen értelmezték és értékelték (jelen időben is értendő!) a VAGYON-t. Az a meglátásom ugyanis, hogy ez a ,,világraszóló” LOPÁS felhőtlenít egyelőre az állammonopol kapitalizmusban is, hiszen az állambácsi önmaga BELSŐ LOPÁSÁVAL szabályozza elvadult ,,gyermekeinek” tobzódó kufárkodási és kleptomániás hajlamát, de - mint a gyereknevelésbe belefáradt, beleunt anyák - KIENGEDIK fejlődő egyéniségű gyermekeiket, hadd vezessék le a le nem játszott energiát KINT. És ez jelenti a nemzet másik nemzet által történő MEGLOPÁSÁT; ,,egyszerűbb”, ,,közhasznúbb” szavakkal élve: a nemzetközi gazdasági integrációt.
A helyzeten szinte lehetetlen változtatni az időfaktor miatt, mert az egyenlőtlen fejlődés léte nagyon sokáig fog tartani. (Én biztos nem érem meg.) Amikor Sigmund Freud egyik - föltehetőleg a kultúra, az általánosan vett kultúra negatív hatásáról írt – esszéjét elolvashattam, döbbentem rá és fogadtam el alapvetően igaz nézetét: EGYENLŐSÉG nincs, nem is lesz, mert - pontosan az emberi nem (de lehet ezen a szinten állati (!) is) tudati-lelki beállítottsága miatt – nem lehet. Mind az ember, mind az állat alárendelt megszületése után elsősorban a létfenntartási ösztönnek. Ezek a szavak ugyan átvetteknek és közhelynek hathatnak, de túl sokan tapasztaljuk a mai idők értékválságában a mindent elsöprő könyöklést, s a többnyire egyéni érdekeket szolgáló embertiprást. És - sajnos - nem vagyok benne biztos, hogyha eme célok nagyobb (ill. még nagyobb) teret nyerhetnének, közelebb kerülhetnénk az egyszer már emlegetett eszményképhez. Csak meg kell vizsgálni - és nem csak történészeknek! – alaposan a Nagy Francia Forradalom egész menetét és a soha (!) el nem érhető, azóta is fennen hangoztatott, eszményített, drága szavakat: ,,SZABADSÁG! EGYENLŐSÉG! TESTVÉRISÉG!”.
Úgy veszem észre ugyanis, hogy minél ,,haladóbb” lett a Föld társadalmának elég nagy része, a szabaságból két vagy több ember illetve csoport egymás ellenére élt SZABADOSSÁGA lett; az egyenlőség a Freud által rég levezetett okok miatt puszta légbuborék, mely megszületése pillanatában csodaszép, sokakat lelkesít, de elszáll, mert az ember, az egyre szabadosabbá váló ember VERSENY re, különbözőségre születik maga is, azaz, ami a társadalomból kiirthatatlan, az a gazdaságból, de máshonnét se irtható ki. Súlyos szónak érzem a kiirtás szót, így azonnal föl kell tennem a kérdést, ki kell-e irtani, vagy ki lehet-e irtani, amit nem lehet, és nem kell?! ,,Különbözni akarok! Még jobban, mint amit testem, formám sugall! És ha különb lehetek - vagy hihetem ezt a különbséget – másoktól, akkor nemsokára szívesen vegyülök, hiszen HASONLÓ vagyok, hiszen mások közé születtem, s nem tudom igazán - vagy nem merem megtudni -, milyen az egyedüllét.” – vallja nagyon sokáig a ,,friss” lélek (tudat). Összegezve: ha a mai napig fejlesztett törvények szerint létezik is látszólagos jogi egyenlőség, az egyén mint gazdasági kategória (mert a témánál fogva most az) soha nem lehet egyenlő. Csak néhány ,,mutató” igazolásul: a létfenntartás mennyiségi viszonyai; munkabírás, testi és tudati alkalmazkodóképesség; pszichológiai (hiúsági) tényekből fakadó luxusigények, viselkedésmód, neveltetés; fajfenntartási ösztön stb.
A testvériség szót az egyenlőség rokon értelmű szavának tartom, így 1789. óta a három léggömbből egy réges-rég szétpukkant (szabadság) - azelőtt pedig meg se próbálták fölfújni -, kettő pedig légies kecsességgel valahol az űrben lebegve figyeli a csillagháborús készülődést, a VÉGLEGES LOPÁST - ha bekövetkezik -, mert az egyre furcsábban gazdálkodó emberek az ég leggyönyörűbb szemét is kilopnák, csakhogy különbözőségre, azaz leginkább felsőbbrendűségük fitogtatására, hatalomszerzési, egymás fölött való uralkodási vágyukra ösztökélő hajlamukat kiélhessék, vagy visszaéljenek vele.
Az EMBERSÉG és a TOLERANCIA zászlaja fölemelésre várakozik! Nem csörög arrafelé semmilyen LOPÁSra csábító, vagy ahogy ma mondjuk, árucserét lebonyolító pénzhalom, de ,,kifizetődő üzlet” – és mekkora a NYERESÉG!!
Szia Naplóm! Vissza kell botorkálnom a való világba. Egy hete már anyám tart el. Rokkant és hat éve nyugdíjba mehetne. A 45 ledolgozott év ellenére alig kap majd többet 2000,- Ft-nál. Én már kétszer annyinál is többet kapok kézhez, és kérnem kellett tőle 300,- Ft-ot és hétvégéken etet. Mondd, hol itt az egyenlőség?! Nem értek semmit, csak egyet tudok: szeretném elveszíteni ,,friss” tudatomat és vegyülnék, vegyülnék … vagy … vagy megpróbálnám megismerni az egyedüllétet - azt mondják, a halál semmi -, hátha előbb kikerülnék ,,a lopás körforgásából”.
Szia Naplóm! Vonz az ágy, és az álmokat úgy szeretem.”

Nincsenek megjegyzések